Mi van ma Irakban?

A BHKKA rendezésében 2003. június 10-én délután a Pallas Páholyban - a témában elismert szakemberek részvételével megtörtént a háború utáni iraki helyzet rövid felvázolása.

A szakemberek választ kerestek arra, hogy a szövetséges országok részéről győztesen megvívott háború után másfél-kettő hónappal mi a helyzet Irakban, milyen eredmények születtek, milyen gondok és tapasztalatok jelentkeznek az iraki katonai-polgári adminisztráció létrehozásában, működésében.

Az iraki élet változását jól segítette az, hogy a szövetséges erők rövid idő alatt, minimális veszteség mellett a háborút megnyerték; a régi rendszer adminisztrációját felszámolták; Husszein hadserege jelentős ellenállás nélkül összeomlott. A gazdaság fő erejét biztosító olajipar a háború alatt csak kis veszteséget szenvedett, újraindítása, illetve a termelés megindítása és az eladásokat rögzítő szerződések megkötése napok kérdése. A belső fogyasztást ellátó infrastruktúrák ugyan sérültek, de azok sérülésének mértéke jóval a tervezett alatt maradt.

A régi politikai vezetést leváltották, az új vezetés legitimizációja megtörtént, teljes működéséhez azonban még több időre van szükség. A régi vezetés által támogatott nemzetközi terrorizmus bázisa megszűnt, és eredményesen folyik a meglévő, még működő és ujjászerveződés útjára lépő erők felszámolása.

A pozitív tevékenységek mellett gondok is vannak. Lassan halad az állam alapfunkcióinak kiépítése, nem látszik teljesíthetőnek az a cél, amely meghatározta: "százhúsz nap alatt ki kell építeni Irakban a katonai közigazgatást". Ugyancsak problémákkal terhesen kapcsolódnak be az ország felsőszintű vezetésébe az iraki polgári személyek.

A katonai közigazgatás kialakításának időre történő megvalósítását hátráltatja többek között az is, hogy a kívántnál lassabb ütemben készülnek fel a békefenntartási feladatokra az adott országokban a katonai erők. A koalíció vezető államai (USA, Anglia) politikai vezetőit, úgy látszik, nagyon meglepte a gyors győzelem Irakban. Míg a háború tervezésénél, részletes előkészítésénél minden várhatóan számbajövő problémát figyelembe véve készítették el a terveket, addig a háború utáni időszakra - úgy tűnik - ilyen konkrét, részletes számvetések nem készültek, vagy nem készültek el időre.

A polgári személyek felső vezetésbe történő integrálása (30 fő) is nehezen halad. A távolból úgy látszik, nem történt meg e személyek vezetésben történő helyének, szerepének, jog- és hatáskörének pontos megfogalmazása. Az előzőeken túl is gondot okoz, hogy e személyek közötti együttműködés nem töretlen, és több esetben inkább a szembenállás tapasztalható.

Az iraki élet irányításában jelentős szerepet töltenek be a vallási vezetők. E vallási vezetők egy részénél - különösen a radikálisoknál - egyre erősödik a nemzeti, vallási állam létrehozásának igénye, valamint a szembenállás a katonai adminisztrációval. Ezt az irányzatot segíti a vallásos ifjúság erőfelmutatása is.

A társadalmi problémákat tovább árnyalja az olajbevételek elosztásának megoldatlan kérdése is. A termelés, az eladás viszonylag rövid idő alatt képes lesz komoly jövedelmet biztosítani Irak részére. Ma még nem látszik tisztázottnak, hogy az olajbevételek kinek a kezébe fognak kerülni és ezek a bevételek milyen mértékben kerülnek megosztásra a győztesek és az irakiak között. E kérdéskör megnyugtató rendezése sok felesleges probléma kialakulását megakadályozhatja.

Az eredmények és a gondok tükrében a háború "befejezését" követő két hónap után néhány tapasztalat is levonható.

Az USA-ban az iraki háborúval kapcsolatosan politikai értelemben talán a túlzott, leegyszerűsített elgondolás a jellemző. Sokszor lehetett olvasni és hallani a médiában, hogy "odamegyünk, megdöntjük a diktatúrát, megteremtjük a demokráciát és eljövünk". Ma már az USA politikai vezetése árnyaltabban gondolkodik e kérdésben, s mind többször elhangzik az, hogy Irakba menni, ott győzelmet aratni könnyű volt, de az országot elhagyni talán nagyon nehéz lesz. Az árnyaltsághoz az is hozzátartozik, hogy rájöttek arra a vezetők, hogy törzsi, klánrendszerű államokban nem egyszerű a polgári demokratikus jogokat megteremteni, nem beszélve arról, hogy ezen országokban (konkrétan Irakban) a társadalmi fejlődés jelen állapota más fejlett polgári államokhoz viszonyítva két-háromszáz évvel van elmaradva.

A katonai műveletet indító országoknak, a haditevékenységet követő időszakra, a katonai és a polgári adminisztráció kiépítésére - hasonlóan a hadműveletek előkészítése és megvívása időszakára - komolyan, mondhatóan azonos súllyal kell tervezni. A polgári demokráciát bevezető tevékenységhez komoly létszámú stabilizációs erőkre van szükség, melyek kiválogatását, odaszállítását időben meg kell oldani. E munkában sokkal nagyobb aktivitásra van szükség az Európai uniós országok vonatkozásában.

Az ország demokratizálásában talán több időt kellene hagyni a hazai erőknek, hogy szervezeteiket, pártjaikat ki tudják építeni. Így talán könnyebben bevonhatók lennének a demokratikus államszervezet létrehozásába, a többnemzetiségű, többvallású állam megalakításába. Ehhez az érintett kormányoknak türelmet kell mutatni.

A politikai és katonai erőknek mindent meg kell tenni, hogy az ország újra képes legyen a normális napi élet folytatására, az újjáépítés megkezdésére. A média híreiben nagyobb súlyt kellene kapnia azoknak a híreknek melyek az iraki élet javulását, mutatja be, és háttérbe kellene szorítani a katonai erő demonstrációs híreket.

Budapest, 2003. június 16.

BHKKA.