2019 November 22 Friday
 
 
Jan.
Febr.
Márc.
Ápr.
Máj.
Jún.
Júl.
Aug.
 1993. november    

November hónap főbb eseményei

XI.1.
Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány megyei igazgatóinak értekezlete

XI.11.
Könyvbemutató - Gundel szakácskönyv

XI.17.
Könyvbemutató - Faludy György "Börtönversek" új kiadása

XI.20.
A Magyar Televízió Budapest Körzeti Stúdiójának évadzárója

XI.23.
Budapesti Színházigazgatók találkozója

XI.24.
Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány sajtótájékoztatója

XI.28.
Németajkú Református Egyház adventi ünnepsége

XI.30.
Justita Páholy sajtótájékoztatója

Budapesti Színházigazgatók találkozója

Marton László

A fővárosi színházak igazgatóit Marschall Miklós főpolgármester helyettes azzal a céllal hívta össze, hogy véleményüket kérje a fővárosi színházak működéséről.

Gundel Károly kis magyar szakácskönyve

A világhírű magyar vendéglős és szakácsművész Gundel Károly születésének 110. évében, a nagy mester emlékének áldozva a Corvina Kiadó, a Kossuth Nyomda gondozásában megjelentette a Kis magyar szakács-könyv 17. kiadását. A kötet első kiadása 1934-ben jelent meg, rögtön utána a német, angol és francia nyelven is a háziasszonyok kezébe került, de a magyar paprikás csirke készítésének tudományára a későbbiek során még a japán háziasszonyokat is megtanította. A szerző halála után (1956) még orosz, cseh és lengyel nyelven is kiadták. A szakemberek legnagyobb örömére a Pallas Páholyban ismét több nyelven bemutatásra került az új kiadás.

   

 

Faludy est a Pallas Páholyban

A kötet verseit Faludy György 1950-53 között az Andrássy út 60. hírhedt pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski büntetőtáborában töltött három év alatt "csinálta".

A túlélés titkáról, Búcsú Recsktől című versének utolsó soraiban így írt

"Hátranézek s szégyenkezem, amiért könnyebb volt nekem,
mert minden kínom és bajom elzsibbad, ha megverselem.
S ha nem zsibbad? Lázongtam s ezt mondtam: mindez mit ér nekünk?
jobb lesz Magyarország attól, hogy oly sok éve szenvedünk?
Felejtsük el, mert Recsk letűnt. De tanuljunk belőle:
jobb lett az ország, ha ugyan mi jobbak lettünk tőle."

A költemények túlélésének titkáról a kötet végén a "Jegyzet"-ben olvashatunk.

"Az itt közölt verseket 1950 és 1953 közt csináltam, az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski büntetőtáborában. A "csináltam" igét azért használom, mert Rákosi börtöneiben csakúgy, mint Hitler megsemmisítő táboraiban, papír és írószer nem állt a rabok rendelkezésére. Így ezeket a verseket "fejben csináltam", jelentős részüket sötétzárkában.

Ha az első négy sort elkészítettem, elmondtam magamnak nyolcszor-tízszer, a következő négy sorral ugyanezt tettem, aztán a nyolcat ismételtem ötször-hatszor, és így tovább, míg a napi, átlagos 40 sor penzummal elkészültem. Reggelenként felmondtam magamnak mindazt, amit addig írtam: száz sort, ötszázat, ezret.

Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak tartottam. A megtanulás indoka elsősorban az a tény, hogy költeményeimet meg kívánták menteni az utókor számára. Az akkori helyzetben, gyönge fizikumommal rendkívül valószínűtlennek tűnt, hogy túlélem Recsket.

Amikor a recski tábort feloszlatták, engem az utolsó csoporttal engedtek ki. Így költeményeim egy része előttem érkezett a szabadba. Egy fogolytársam, Gábori György szabadulása után mindjárt felment feleségemhez és elmondta neki a Zsuzsannának a Tömlőcből című versem első három szakaszát. "Tovább nem tudom" - mondta . - "De holnap szabadul Egri Gyurka, az is feljön hozzád és elmondja néked a következő öt szakaszt."

A versek kései megjelenése miatt többször megesett, hogy a szövegre pontatlanul emlékeztem és az eredetinél rosszabb verziót adtam közre. Barátaim, mint Nyeste Zoltán New Jerseyből, Dálnoki Miklós Lajos Új Zélandból és mások, jobban tudták nálam verseimet és levében avagy személyesen figyelmeztettek a hibákra, amiért köszönetemet fejeztem ki. Ebben a kötetben már a javított, végleges szöveg kapott helyet."

A kötetet dr. Halász György mutatta be. Az ünnepelt mellett Pomogács Béla foglalt helyet.

   

A német nyelvű protestáns egyházi élet múltja és jövője Budapesten

A Németajkú Evangélikus - Református Egyházközség története 1859-ben kezdődött Pesten, amikor az egyházi megújulási mozgalmak által hazájukban megérintett svájciak és németek önálló gyülekezetet alapítottak. A németnyelvű egyházi élet erősítésén túl az is céljuk volt, hogy a nyugat-európai protestantizmus diakóniájának és belmissziójának gyümölcseit Magyarországon megismertessék. Még templomuk építése előtt (1878) megalapították Pest első protestáns kórházát a "Bethesdát" és a "Bethánia" árvaházat. A nőkkel, gyermekekkel és fiatalokkal (KIE) foglalkozó egyházi munka, egy munkásjóléti egylet és az alkohol betegekkel való egyházi törődés is ebből a gyülekezetből indult.

A második világháború alatt a gyülekezet Carl Lutz svájci konzul segítségével üldözötteknek nyújtott menedéket. 1945 után nehéz évek következtek. A templom romokban hevert és helyreállítása után bérbe kellett adni. Sok gyülekezeti tag hagyta el az országot, de a közösség túlélte ezeket az évtizedeket is. 1989 előtt gyülekezetünk gyakran teremtett lehetőséget keleti és nyugati németek találkozására, és igyekezett lelki-szellemi értelemben a szabadság kis szigete lenni. A politikai demokrácia beköszöntével vált lehetővé, hogy a gyülekezet a Magyarországi Református Egyházon belül a svájci reformátusok támogatásával teljes önállóságot kapjon.

A Budai Vár kétnyelvű evangélikus gyülekezete és lelkészei a múlt század közepétől egyszerre két kihívásnak is igyekeztek megfelelni. A német és magyar nyelven végzett szolgálat mellett tudatosan vállalták a diaszpóra (kisebbségi) helyzetet is.

Az Alkotmány utcai gyülekezeti terem a nehéz körülmények között is a Budapestre látogató németnyelvű reformátusok találkozóhelye maradt. Svájcból, Hollandiából, Németországból és Ausztriából érkező protestánsok évről évre látogatták istentiszteleteinket. A presbitériumban újra és újra aktív szerepet vállaló svájci diplomaták az elmúlt évtizedekben a külföldi jellegből adódó sok nehézségen átsegítették a gyülekezetet. a Svájci Protestáns Egyházak segélyszervezete (HEKS) újra és újra hűségesen támogatott a gyülekezetünket.

Közben új lehetőségek is nyíltak a szolgálatra. Már több mint egy évtizede minden évben vendégül látjuk az Aacheni Protestáns Gimnázium végzős diákjait, akik néhány éve nálunk találkoznak a Baár-Madas és a Fasori Gimnázium németül beszélő tanulóival. Németül beszélő magyar fiatalokból és külföldiekből ökomenikus ifjúsági csoport alakult.
Évente többször is fogadunk németországi "Predigerseminar"-iumokból jövő segédlelkész csoportokat, akik a magyarországi egyházak életével ismerkednek.

Szoros a kapcsolatunk a Károli Egyetem Hittudományi Karával is. Gyakran látogatnak bennünket egyetemisták, akik el szeretnének mélyedni a német nyelvben.
A rendszerváltozás után lehetőség nyílt államosított ingatlanjaink közül két pincehelyiség visszajuttatására. Az egyikben a Kossuth Nyomda alakított ki, egy elegáns találkozóhelyet, a Pallas Páholyt. A Pallas Páholy igen nagy segítséget nyújtott munkánkhoz.

Rendszeresen befogadja rendezvényeinket, akár adventi ünnepségről, akár németnyelvű egyetemi szemináriumról, akár a magyarországi svájci egyesület közgyűléséről van szó. Különösen nagy esemény volt számunkra a német politika egyik jelentős alakjának, Lamsdorf grófnak a látogatása, melyen részt vett a magyar egyházi és politikai élet számos jelentős személyisége. Fogadásukról és vendégül látásukról megint csak a Pallas Páholy gondoskodott.

Balogh Zoltán lelkész

Justitia Páholy

A Justitia Páholy vendége volt dr. Baka András az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája. A kora délutántól estig tartó eszmecsere témája "Az emberi jogok a strasbourgi ítélkezés tükrében"

Foglaljon helyet a Pallas Páholyban

 

 
 
  websolution by NetProjekt