2018 December 12 Wednesday
 
 
Okt.
Nov.
Dec.
 2004. június  

A hónap főbb eseményei:

06.01 Magyar Üzletasszonyok Egyesületének klubestje

06.04 Írisz klub

06.11 Írisz klub

06.14 A Bibó István Társaság

06.15 Fürge ujjak klub

06.16 LAM klub

06.17 Az Informál klub vendége Lendvai Ildikó

06.18 Írisz klub

06.22 A Respublika Kör vitaestje

06.23 A Kül és Biztonságpolitikai Klub vendége Szentesi György és Sz. Bíró Zoltán

06.24 Az URBIS Könyvkiadó bemutatja dr.Rausburg Jenő új könyvét.

06.24 AZ MSZP Harmadik Hullám platformjának vitaestje a családon belüli erőszakról.

06.25 A Kossuth Könyvkiadó könyvszenzációjának könyvbemutatója

06.25 Írisz klub

VI.29 Gutenberg klub

06.01 A Magyar Üzletasszonyok Egyesülete ez alkalommal Schleicher Nórát az ELTE szociológus kutatóját hívta meg. A "Férfi beszéd, női csevely" című előadáson népes hallgatóság vett részt. Információ: Kamarás Anikó az egyesület titkára: 0630/4179525

06.14 A Bibó István Közéleti Társaság arra készül, hogy - kapcsolódva a nagy gondolkodó szobrának felállításához - méltó módon megemlékezzék a tudós-politikusáról. A társaság ez alkalommal a Bibó István halála után készült "Bibó emlékkönyv" szerzőit hívta meg. Bencze Györggyel, Bojtár Endrével és Molnár Gusztávval Kende Péter beszélgetett. A beszélgetés szerkesztett szövege, csakúgy mint a Bibó István Közéleti Társaság korábbi rendezvényeinek anyaga olvasható honlapjukon : www.bibotarsasag.hu

 

 

06.15 A Fürge ujjak klub

06.16 A LAM klubban - ki tudja miért? - ismét a "gyógyszerhelyzetről" volt szó. A meghívott "áldozat" ez alkalommal Kiss József az OEP főigazgató-helyettese volt.

06.17 Az Informál klub júniusi vendége az MSZP Parlamenti frakciójának vezetője volt. Lendvai Ildikót "az Eu parlamenti választások után" címmel meghirdetett vitaesten Kocsis A. Sándor klubvezető kérdezte. A zsúfolásig megtelt teremben záporoztak a kérdések és a felvetések. Annál is inkább, mert Lendvai Ildikó valóban kíváncsi volt az Informál Klub tagjainak véleményére. Sokan a választási kampányt kérdőjelezték meg, volt aki a vidéki szervezetek bevonását, többen a vállalkozók-, a fiatalok megszólítását hiányolták. Elhangzott az is, hogy nem vereségként, hanem "kemény edzésként" kell megélni a történteket. Abban mindenki egyetértett, hogy markáns váltás kell, szükség van a "kibeszélésre" vagyis egy a pártot felépítő és megmozgató pártkongresszus változtathat csak a jelenlegi helyzeten.

 

 

 

06.22 A Respublika Kör vezetője rendhagyó meghívót küldött a szervezet "kemény magjának" több mint 80 embernek Íme:

Kedves Barátom!

Többekkel való közös gondolkodásunk eredményét szeretném a Respublika Kör tagjaival ismertetni. Arról tanakodtunk, hogy mi lenne most az a legfontosabb, átfogó téma, amiről egy ilyen körben beszélnünk kellene - és amit valóban érdemes lenne egy kicsit mélyebben megvitatnunk. Mi adhatna mindnyájunk, vagy legalább sokunk száma valami újat.
Úgy érzem, hogy kikristályosodott valami, ezt szeretném elétek tárni az alábbi kis irományban. (Mely után még folytatom a levelet.)

Manistanu …

A cím egy ősi zsidó liturgikus szokásra utal, amikor Pészah este a család legfiatalabb tagja azt kérdezi: "Miben különbözik ez a nap a többitől? A kérdés első szava héberül "manistanu", legalább is sok hagyományőrző családban felnövekedett barátom így emlegette. (A helyesírást - ha ez az írás valahol megjelenne - majd még ellenőrzöm.) A felelet: ez az a nap, amelyen őseink kijöttek Egyiptomból, a szolgaság földjéről.
Minket most csak a kérdés érdekel. Nekünk is azt kell feltennünk, miben különbözik a mai helyzet (a 21. század - vagy a 3. évezred - első évtizede) az előző századétól, amelyben a mai lakosság túlnyomó része megszületett, amelyben jelentős része felnőtt, és amelynek szabályai, úgy tűnik, ma is érvényesek. Egészen konkréten: miben különbözik a mai helyzet a múlt század hatvanas- hetvenes- nyolcvanas éveitől. Vagyis attól a kortól, amelynek szemlélete, politikai és társadalmi diskurzusa még mindig meghatározza a ma közbeszédet.
Mert hogy különbözik, az biztos. A 20. század második fele mindenesetre világtörténelmi mértekben teremtett radikálisan új helyzetet. Különböző címszavak alatt foglalhatjuk ezt össze. Nevezhetjük tudományos-technikai vagy kommunikációs- információs forradalomnak, a jóléti állam, a plurális demokrácia ("poliarchia") létrejöttének és kiterjedésének, a globalizáció korának. Akárminek: de kétségtelen, hogy ez húsz-harminc-negyven év több változást hozott az égitestünket benépesítő hegemón élőlény életében, mint bármely más hasonló terjedelmű időszakasz. A gazdasági fejlődés ez alatt nagyobb volt, mint az előző ötszáz évben (pedig az is kapitalizmus volt már, vagy az akart lenni.) Ugyanez mondható a technikai fejlődésről, amely mintegy koronát tett (ha nem is a végsőt), az addigi hasonlókra (a gőzgépére, a robbanómotoréra). A világot ma a föld és az űr között nemcsak levegő boritja, hanem egy olyan az ember által mozgásba hozott elektronikus hullámtenger, amelyben a pénz, az információ, a munka, a tudás, a kultúra, a szeretet és a gyűlölet árad megfoghatatlanul, de felfoghatóan. A virtuális oxigénnek e mindent behálózó közege nélküle lassan már lélegezni sem tudunk, de élni biztosan nem. Ennek következtében más lett a gazdaság, más lett a munka, más lett a szabadság, más lett az ember emberrel való kapcsolata, más lett a mindennap, más lett az ünnep, más lett a szabadidő, más lett a kultúra.
Mindazonáltal ezt sem szabad túlbecsülni. Különösen azért nem, mert a folyamat valahol megállt. Nem a technikai fejlődés torpant meg, hanem az emberi társadalom átalakuló képessége, vagy azért mert az új lehetőségeket nem követte az új valóság, vagy azért mert a technika fejlődés belső struktúrája nem számolt eléggé az emberi viszonyok természetével. Elhomályosult az a remény, hogy a gazdaság képes lesz mindenki számára jólétet teremteni. Pedig nagyszerűen indult, az emberiség hosszú fejlődésében először jöttek létre olyan társadalmak, amelyek belső szerkezete az addig kötelező piramis forma helyett hagyma- vagy kupola-alakúvá változott. Bennük tehát a társadalom felénél többet (kétharmadát) egy új képződmény: az erős, stabil, civil középosztály alkothatta. Ez a kétségtelen vívmány azonban az egész szempontjából mégis kivétel maradt. Az egykor pesszimistának ható sokszor idézett ENSZ megállapítás - miszerint a föld lakosságának 20 %-a birtokolja a föld gazdasági javainak és forrásainak 80 %-át - nemhogy pozitív irányba mozdult volna el, a gazdaság inkább koncentrálódott, mintsem eloszlott volna. Elhomályosult az a remény, hogy a poliarchikus képviseleti demokrácia naiv természetességgel fejlődik participatív civil demokráciává, az autoriter- rendies országok pedig ugyanezzel a magától értetődő józansággal látják be, hogy mégiscsak szebb dolog demokráciában élni. A valóság az, hogy a fejlett országok politikai rendszerét a homlokzat-demokrácia dramaturgiai mocsara fenyegeti - a korábban fejletleneket pedig az az autoritarizmus modernizálása. Messzire került az a remény, hogy az egyetemes fejlődés szívet melegítő menetében a föld legkülönbözőbb népei és országai boldog örömmel fogóznak össze egy nagy világdemokrácia megvalósítására. Helyette öt- hat- hét modernizálódó és koncentrálódó világbirodalom néz hol a másikkal szembe, hol a másik mellé, hol meg éppen mögé.

Mindezek közben lassan, de érezhetően és nem megállítható módon alakulnak át az emberi kapcsolatok is. A hagyományos közösségek egy része menthetetlenül kiürül, az újonnan létesült csoportosulások egyre inkább virtuálisak. Azt mondják - sokszor büszkén - hogy növekszik az individualizáció. Ez akkor igazán jó, ha az ember nemcsak egyszerűen leszakad a közösség "köldökzsinórjáról", de egyben belső autonómiát is nyer. A kettő azonban nem jár szükségszerűen együtt. Korunk jelképe, mondja egy amerikai szociológus (Robert Putnam), az az ember, aki egyedül jár kuglizni (bowling alone), mert erről az eredetileg nagyon is társias tevékenységről nem tud ugyan leszokni, de nem talál, sőt már nem is keres hozzá igazi társakat. Kantnak az emberi lény egész nagyságát és szerencsétlenségét egyszerre összefoglaló zseniális fogalmát, a "társiatlan társiasságot" most "társias társiatlansággá" módosíthatjuk.

*
- Ijedten látom, hogy túlságosan is messzire mentem az elvontságokban. Térjünk vissza Kanttól (és/vagy a világbékétől) a földre!
Térjünk vissza arra, hogy mi történt a 20. századbeli nekifutás után. Abban talán megegyezhetünk, hogy olyan pontra érkezett, amelyben már nem minden megy tovább szervesen, és magátólértetődően. Nem elég pusztán folytatni: új feltételeket, új struktúrákat kell teremteni, új mozgásokat kell beindítani.
A múlt század vége - mondhatjuk: 1990 - után sok jel mutat arra, hogy fordulóponthoz érkeztünk. A gazdaság motorja (amely a Lévi-Strauss által elképzelt világ-lokomotívot hajtotta) ma mindenütt prüszköl. Nem állt meg, nem robbant fel, még megy is, de prüszköl. A társadalom szerkezete változatlan: a "kétharmados" állapoton a legfejlettebb országok sem jutottak túl, másutt viszont az egyharmad-kétharmad viszont fordítva érvényes, (azaz a szegényeké az utóbbi. (Pontosabban: az országok sora a gazdagoktól a szegényekig, a kétharmadosoktól az egyharmadosokig kontinuumot alkot, de sehol sem hágja túl a két szélső értéket.) A megmerevedés jelei mutatkoztak - ugyanokkal olyan új jelenségekkel kell számolnunk, amelyekkel még egyelőre nem tudunk mit kezdeni.
Minek nevezzük ezt a "világállapotot". Csődnek, vagy válságnak nevezni talán túlzás. (Egyébként a csőd néha még közelebb is visz a megoldáshoz, mivel nagypéntek után - obligát módon - a feltámadás következik. A megrekedés, vagy akár csak a lelassulás, a lassú kopás, errózió, entrópia olykor sokkal veszedelmesebb.) Túlzás lenne az is, ha viszont csak átmeneti nehézségeket emlegetnénk. Legmegfelelőbb egy semlegesebb középút: a fordulópont, vagy éppen a holtpont állapota. Amiből még következhet csőd is - de újabb fejlődési szakasz is.
Különösen áll ez Magyarországra és szomszédainkra, különösen a velünk együtt csatlakozókra. Nekünk annyiban könnyebb a dolgunk, mert még sok a felcsatlakozni, utolérni valónk. Nem a harangot akarjuk félreverni, nincs is rá ok. A magyar gazdaság fejlődésképes, és vannak esélyei. A magyar társadalomnak és kultúrának vannak tartalékai. De ezekkel akkor fogunk tudni igazán élni, ha minden körülményt számításba veszünk.
Nagy baj ugyanis, ha minderről nem beszélünk a helyzet súlyának megfelelő alapossággal és mélységgel. Már pedig - kivételektől eltekintve - ma ez jellemzi a világ és a magyar közbeszédet. Különösen a rendszerváltás, vagyis a Szovjet világbirodalom (a "második világ") összeomlása óta. Már az is paradoxon, hogy ma már csak két világ van: az első meg a harmadik. Ezt a világtörténelmi eseményt az "első világ" nevetséges felületességgel, hamis eufóriával fogadta, mint hogyha valóban a "gonosz birodalma" dőlt volna, most már véglegesen össze.
(Nálunk is van egy ilyen hazugság - mellébeszélés játék. Akik úgy beszélnek, mintha csak arról lenne szó, hogy mért nem ad többet a kormány az jóságos és kiéhezett népének: kevesebb adót, több adományt, a kisparcellás földművelés feltáplálásától az állami egészségügyig és az olcsó benzinig - szóval akik azt hirdetik, hogy mindez egyszerre lehetséges, azok tudatosan hazudnak. Akik viszont csak azt felelik, de hiszen adunk mi mindent - azok mellébeszélnek.)

Ennek következtében a helyzetet úgy jellemezhetjük, hogy a 20. század ugyan bevégződött, de a 21. még nem kezdődött el. (Még patetikusabban ugyanezt mondhatjuk a 2. és a 3. évezred megjelölést használva.)
A politikai közbeszéd javarésze ezért ma két pólus, a tudatos vagy naiv hazugság, és a tudatos vagy naiv mellébeszélés körül ingadozik. Vagy inkább közöttük választhat. Nemcsak nálunk, hanem az egész világon - Amerikától az arab világon át Kínáig.

*
- Nem gondolom, hogy ezt a helyzetképet mindannyian megosztjátok velem. De talán vannak, akik azt gondolják, hogy van benne valami.

Ezért azt javaslom, hogy először ne a helyzet végső megítélésével foglalkozzunk, hanem
manistanu -
indítsunk eszmecserét, amely azokat a körülményeket veszi számba racionális elemzéssel, amelyekben ez a mai világállapot a 15- 20- 25 évvel ezelőttitől különbözik. A világban, Európában, és nálunk. Vagy ha úgy tetszik: nálunk, Európában és az egész világon. Ne minősítsünk, csak azt vegyük sorba (mint egy névsorolvasáskor), amiben a szituáció változott és hogyan változott. Miből lett mivé.
És ha ezt sorra vesszük, akkor eljuthatunk (ki-ki magában, vagy ha lehet, olykor közösen is) a következtetésig.

Folytatom tehát a levelet.
Ebben a témában 4 vagy 5 nagy vitát szeretnénk rendezni az őszi évadban. 1. A gazdaság 2. a társadalom 3. a kultúra 4. a politika - és esetleg 5. a világpolitika szempontjából.
Előzetes beszélgetésre hívunk június 22-én délután 15 órakor a Pallas Páholyba. Itt megbeszélnénk ezt a vitasorozatot. Szabad eszmecseréről van szó, néhány felkért előadónk is csak improvizatív bevezetést vállalt. Ők: Vértes András, Hankiss Elemér, Szelényi Iván, Vitányi Iván - és esetleg mások.
Az improvizáció nincs messze a kreativitástól. Szeretettel várunk.
A Respublika Kör nevében üdvözöl:
Budapest, 04. június 9
Vitányi Iván


06.23 A Kül- és Biztonságpolitikai klub vendégei: dr. Szentesi György haditechnikai szakértő és Sz. Bíró Zoltán az ELTE tanár, politológus Oroszország nagyhatalmi súlyáról, az orosz hadsereg haditechnikai potenciáljáról tartottak előadást. Az azt követő vitát dr. .Koós Anna vezette.

06.24 Gepárdkölykök a címe dr.Ransburg Jenő professzor új könyvének, amelyet az URBIS könyvkiadó adott ki. A nemcsak tanároknak és tanárjelőlteknek hanem szülőknek is szóló könyvet dr.Koncz István mutatott be a sajtónak és az érdeklődőknek.

06.24 A Harmadik Hullám" is napirendre tűzte a "Családon belüli erőszakkal kapcsolatos törvény-javaslat" körüli vitát. A meghívott vendégek dr.Somody Bernadett a GYISM Gyermekjogi biztosa, dr.Tamási Erzsébet kriminológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa és dr.Bárándy Gergely ügyvéd, a Kriminológiai Társaság titkára voltak az est előadói. A beszélgetést Harangozó Tamás vezette. Dr.Bárándy Gergely kifejtette, hogy a Büntető Törvénykönyv módosítására a vitákban eddig elhangzott érvek alapján nincs szükség. Nem a BTK az, ami miatt a probléma kezelésével gondok vannak. A kriminológus Tamási Erzsébet szerint: a napi politika sürgetésére beterjesztett javaslat nincs kellően alátámasztva kutatásokkal. Dr. Somody Bernadett a minisztériumban a gyermekjogi ombudsmann intézményének előkészítését végzi. Kifejtette, hogy a gyermekjogok érvényesítése nem egyetlen minisztérium feladata, és a családon belüli erőszak társadalmi okainak megszüntetése sem egyetlen tárcát érint. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a jogi kényszer egymagában nem elég a kérdés bármilyen szintű megoldásához.

06.25 A Kossuth Könyvkiadó sajtótájékoztatója a Pallas Páholy történetében is ritkaság számba menő esemény volt. Ennyi újságírót utoljára Gömöri Endre a "cár uralkodik" c. könyvének bemutatóján láttunk együtt. Ennek több éve. Ma a sport a "közös nevező". Az olimpiai játékok Athéntől - Athénig 1896-2004 című kötet sajtótájékoztatójára pártállástól függetlenül kíváncsiak voltak a legfontosabb lapok, rádiók és televíziók újságírói. Az újkori olimpiák teljes történetét bemutató kötetet dr. Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára és Gyárfás Tamás, a NOB Sajtóbizottságának elnöke ajánlották a résztvevők figyelmébe. Bevezetőt Kocsis A. Sándor, a kiadó igazgatója mondott.

 
  websolution by npc